Játék és humor a költészetben és prózában címmel Dr. Vargáné Vészi Magdolna tartott interaktív előadást Gárdonyban a Városi Könyvtárban.
Mindig örömmel nézem és hallgatom Magdolnát, ahogy mai napig csillogó szemmel tartja előadásait, illetve másodmagával irodalmi kávéházi szerepléseit. Igen, mondom ezt sokakkal egyetértésben, hiszen január 30-án is alulbecsülték a férőhelyek számát és pótszékek kellettek a könyvtárba, hogy mindenki részt vehessen a drámapedagógus „huncut” játékaiban. És ő játszott. Játszott Kosztolányi és Weöres segítségével a gyönyörű magyar nyelvünk sokrétűségével.
Bemutatta, hogy a humor eszközével más módon is lehet verseket és prózát elemezni. Persze ehhez kellettek azon halhatatlan magyar szerzőink is, akik megunhatatlan módon forgatták tollaikkal a vonalas füzetek ékességeit, az utánozhatatlan szavakat. Nem utolsósorban mindezekre „vevőket” is kell találni, hiszen a kommunikációban az interaktivitás nem lehet egyoldalú, akkor már nem ennek hívnánk, hanem valami száraz monológnak, amihez, valljuk be őszintén, annyira senkinek nem fűlik a foga. Ehhez bizony fogékony és érdeklődő közönség szükségeltetik. Megadatott ez is. Oly annyira, hogy Tari László úr, aki a közönség soraiban foglalt helyet, Magdolna szíves invitálásának eleget téve, a szívről tartott frappáns prezentálása közben mindenki hangos kacagásban tört ki.
Egy igaz történetet mesélt el – próbálják ki Önök is -, amelyben a szív szót, a pumpa szóra cserélték és minden egyes szót, amelyben a szív szó szerepelt, pumpával helyettesítettek. Olyan jókedv kerekedett a művészet és irodalomnak köszönhetően, hogy még a „Pletykás asszonyok” is meghallhatták „Hargitán innen, Hargitán túl”.