A pázmándi Plébánián 2013. november 16-án egy röpke háromnegyed órára megállt az idő kereke. És milyen jól tette. Ezen idő alatt a mostanában (is) szokásosnak mondható, néhány ember által generált ellenségeskedés parazsa nem kelt életre.
A Pázmánd Községért Közalapítvány szervezésében, Orisekné Farsang Erzsi naiv festőművész “AZ ÉN VILÁGOM” című állandó kiállításának ünnepélyes megnyitójára került sor. Nagyon sokan ott voltak, akik tisztelik, szeretik Pázmánd szülöttjét. A két szobára szánt alkotások önmagukért beszéltek, ahogy Erzsi néni elfojtott örömkönnyei is. Ez a nap ma érte, róla szólt. És ezt mindenki pontosan tudta, sőt, be is tartotta.
Középen, Pálfi János a Pázmándért Közalapítvány elnöke, a kiállítás megnyitóján
Nem esett senkinek nehezére, ma egy kicsit meghatottnak, őszinte embernek lennie. Ugye? Nem is olyan nehéz. Közös ügy, közös érdek, egy azon helyen, egy célért, a jelen és jövő nemzedéke számára. Megmutatni valamit, értéket közvetíteni. A felemelő szavak, a művészt méltató köszöntések, nem más, mint valaki felé irányuló tiszteletnyilvánítás. Ez nem jár alanyi jogon, azt ki kell érdemelni. Ez a mindennapokra is igaz, legalábbis így kellene lennie. S ez ma így volt. Ezt ma senki nem várta el önmaga felé méltatlanul, kikövetelve azt. A hely szelleme hatott, bármilyen hovatartozástól függetlenül mindenkire. És bejött.
Orisekné Farsang Erzsébet – festőművész
Az Erzsi nénit és munkásságát méltató mondatokat már elmondták e témában, jóval szakavatottabb emberek helyettem. Számomra, másodmagammal közvetítve hétről-hétre Önök felé a településről szóló eseményeket, sokkal fontosabb volt látni a sajnos csak rövid ideig tartó, érdek nélküli összetartozást. Bevallom, remek érzéssel töltött el. Jó volt ma Pázmándon lenni és az arcokat látva Pázmándinak lenni. Orisekné Farsang Erzsi néninek és a kiállításnak köszönhetően mindez, ma egy kicsit tényleg az „Az én világom” is volt.
