Kiposztolhatnám a facebookra az aktuális életeseményemet, ami számomra felettébb kellemes, és így hangzana: „Egy szál hálóingben aludtam, és még így is melegem volt!”. Csakhogy ismerőseim 90%-a komplett hülyének tartana, a maradék 10%-ot meg nem érdekelné.
Igazán az a maroknyi emberke értené meg a kijelentést, akikkel együtt tölthettem 4 csodás napot Klagenfurtban a Világjátékokon!
A 10 éves évfordulónak az osztrákok igencsak megadták a módját! 8 sportág, 30 ország, 6000 játékos. Mikor bevonultunk a stadionba, országonként csoportosítva, szinte olimpiai hangulat uralkodott Amerre csak a szem ellátott, gyerekek önfeledtül boldog, csillogó szemű tömegét lehetett látni. Felnőttként is elvarázsolt az élmény! Szerettem volna megörökíteni az eseményt, de az a néhány fénykép nem tudja visszaadni a hangulatot. A látvány beleégett a retinámba, az érzés a szívembe!
Mindenkinek köszönet ezért a 4 napért, a Klagenfurtban és a Hafnersee partján töltött élményekért! Köszönöm az U18-az leány rögbi válogatottnak, akik elhozták a világjátékok ezüstérmét! Minden percét élveztem a játékuknak, hála edzőiknek, akiknek szintén köszönöm az együtt töltött napokat!
15 fős kis csapatunk, amikor csak tehette szurkolt a többi magyar csapatnak. A teljesség igénye nélkül: Dorog és az MTK kézilabdásainak, a Kelen Sportiskola focistáinak, és Marossy Gergely kosárlabdás, roppant ügyes fiainak, akik bronzéremmel tértek haza, 3 amerikai kosárcsapat közé ékelődve.
Megjegyzem: minden magyar csapat, akik indultak a Világjátékokon, valamilyen éremmel tértek haza, ami mutatja azt a tehetséget, emberfeletti erőt és energiát, ami a magyar sportolókban, edzőkben és sportszakemberekben rejlik, az időnként igencsak nehéz anyagi problémák dacára. Sajnálom, hogy erről a fantasztikus eseményről Magyarországon nagyon kevesen tudnak, holott 10 éve kerül megrendezésre. Az idén is találkozhattunk Európán kívüli országok képviselőivel. Voltak Kanadából, az USA-ból, Indiából de még Dél-Afrikából is lelkes gyerekek, akik meg akarták mutatni másoknak a tudásukat.
Annyi helyen voltak megrendezve az események városszerte, hogy az idő rövidsége, a távolságok és saját meccseink sorsolása nem tették lehetővé, hogy mindenkit megnézzünk. Nem láttuk például annak a Székelyföldi kézilabda csapatnak a játékát, akik Románia színeiben második meccsünket szívvel-lélekkel végigdrukkolták. Még napokig tudnám mesélni azt a rengeteg élményt amit átéltünk, de mindent elmesélni szinte lehetetlenség!
Egy biztos: számomra új értelmet nyert a vacogás fogalma, a 2 nadrág, 2 póló, 3 pulcsi, pokróc és hálózsák dacára. De mindenért kárpótolt a látvány amit a Hafnersee háborítatlan, párolgó vize nyújtott hajnalban, mikor az első kávémat szürcsölve ültem a mólón, és semmire nem gondolva gyönyörködtem a természet szépségében.