Játék, humor, mese az irodalomban volt a témája az április 21-én 15 órától kezdődő, Dr. Vargáné Vészi Magdolna – dráma, irodalom tanárnő – és Kelemen István színművész közreműködésével, megrendezett Irodalmi Kávéház soron következő, a nyári szünet előtti, utolsó délutánjának. Az Élet Fája Gyülekezeti Házban a várakozáson felüli vendéglétszám bizonyította az esemény létjogosultságát.
Karl Melinda a Gárdonyi Református Egyházközség lelkésze, az „Összefogás a Gárdonyi Családokért” projekt vezetője örömmel nyilatkozta, hogy ősszel folytatódik a sikeres sorozat. Az eddigi témák, mint a „családon belüli helyzetek, konfliktusok az irodalomban” kiegészítéseként a reformáció ünnepére készülve, a nemzeti kérdések, sorskérdések az irodalomban témák kerülnek feldolgozásra. A nagy érdeklődésre való tekintettel a pályázati finanszírozás nyújtotta véges lehetőségeket követően is mindenképp szeretnék folytatni ezt a megkezdett utat.
Az esemény végén az Irodalmi Kávéház állandó közreműködőjével, Kelemen István színművész barátommal beszélgettem. A „sorozaton” túl másra is kíváncsi voltam, amolyan rövid portré jelleggel.
Jó és egyben furcsa volt látni, hogy ennyi embert érdekel az irodalom, vonz a klasszikus kávéházi hangulat. Hogy élted meg a mai, illetve az eddigi összejöveteleket?
Ez egy nagyszerű sorozat, csodálatos élmény. Valóban, ez az én olvasatomban vett igazi irodalmi kávéház. Büszkeség és nagy öröm ez a létszám. De, először is alkotó ember – bár minket nem ide sorolnak – ne foglalkozzon azzal, hogy egy „anyagot” hányan fognak nézni, kinek készül, mert megszűnik az a bizonyos pillanat. Kerényi Imre igazgatósága alatt egyszer azt mondta: „Megöli a kreatív művészt bennem, amikor le kell mennem este a pénztárba megnézni, mennyi a bevétel.” Másodszor pedig, nem tudom megítélni, egyébként mekkora érdeklődés van hasonló események iránt. Azok az emberek is, akik elszoktak az ilyesmitől, vagy egyáltalán nem voltak ilyen alkalmon, valamiért nehezen mozdíthatók. Reméljük, szájhagyomány útján közülük is egyre többen kapnak majd kedvet és lesznek kíváncsiak ránk, öregbítve velünk együtt ezt a szép kezdeményezést.
A teltházas élmény mellett, szomorúan vettem tudomásul a fiatalok hiányát.
Igen. Érdekes tanulmány lehetne, mik azok a döntő tényezők, esetleg kifogások, amelyek a nemleges válaszra késztetik őket. Győz a tévé, vagy a számítógép, vagy egyszerűen a lustaság – nem tudom. Jó lenne belelátni a fiatal párok, családok fejébe, amikor kezükbe kapják az eseményről szóló információt, ami ráadásul ingyenes.
Azt mondtad, ez számodra az ideális irodalmi kávéház. Én inkább interaktívnak nevezném.
Így igaz. Ahol nincsenek kötöttségek. Kávéznak, teáznak a vendégek, miközben játékos feladatokkal olvadnak be, s ezáltal ők is főszereplőkké válnak. Vannak fix témaötletek, amelyek tematikusan szerkesztett módon görgetik az eseményt humorral, iróniával. Meg van két ember, aki mindezt, izgalmasabbá, élményszerűbbé téve, váltva egymást prezentálja mindezt. A házigazda, „játékmester”, aki dráma-irodalom tanár, és a színész. Igaz, vannak műsorok, estek és bizonyára helyek, ahol leegyszerűsített formában, érettségi öltönyben felolvasnak néhány verset, vagy irodalomtörténészek beszélnek az irodalomról órákon keresztül. Megítélésem szerint, ha nem is mondanám unalmasnak, de nem annyira előnyös, mint egy effajta páros. Sokkal életszerűbb. Talán ez is sikerünk egyik titka.
Ha már témaötletek… A mai délután vesszőfonala az irodalmon belül a játék, humor, mese volt. Mit jelentenek a te életedben ezek a szavak?
Hátulról kezdeném. A mese elvarázsol, elvisz innen egy másik világba. Voltak „a nagy történetek”. A főiskolát követően, a Madách Színházban, ahol „nevelkedtem”, nagy irodalmi, drámai történeteket vettünk elő, dolgoztunk fel, meséltünk el. Színészileg akkor „meséltünk” jól, ha a mindennapi játékunk, kreativitásunk jól szolgálta az adott irodalmi művet. Ma már remekműveket gyaláznak szét, azzal, hogy átírják, lebutítják azokat. Sajnos az okok ismertek az állítólagos befogadóképesség tekintetében. A többi mese…
Humor?
Humor nélkül elképzelhetetlen az élet. A műfaj összes válfaját elővesszük a különböző, nehéz, ínséges élethelyzetekben. Így könnyebb mindent átvészelni.
Játék?
Igazából mindig játszunk. Hol a szavakkal, hol egy gesztussal. Mi, akik jól ismerjük egymást, elég, ha egymásra nézünk és tudjuk, mit gondol a másik. Olykor egy fél szóból is folytatni tudnánk egymás mondatát. Ez is egyfajta játék. A színjátszásban pedig maga a játék, ha jól csinálod a szerepet, sokszor vissza is hat. Jó néhány alkalommal hatott vissza rám a szerep, amelyet eljátszottam, oly módon, hogy megerősített, vagy éppen gyengített a személyiségemben. Persze, ehhez az kell, hogy ne csak eljátssza valaki a szerepet, hanem azt meg is élje, ami óriási különbség.
Ha most színpadra mennél, kéz és lábtörést kívánnék. De én ezen beszélgetésen belül is, utadra engedésed előtt valami olyat szeretnék, amit te kívánnál magadnak.
Kívánd azt, hogy sok értelmes feladatot kaphassak még az élettől, s hogy a Jóisten soha ne engedje el a kezemet!