A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) kérelmére a Fejér Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága, mint elsőfokú halászati hatóság a Velencei-tavon 2013. május 31-től feloldotta a ponty fogásának fajlagos tilalmát, tehát pontyra horgászni a tavon hivatalosan, ismét lehet. Olvasható a MOHOSZ weboldalán.
A teljesség igénye nélkül összeszedtünk néhány fontos tudnivalót, érdekességet a pontyokról. Napjainkban, elsősorban Ázsiában, az egyes alfajok keresztezésével hoznak létre új gazdasági és díszponty változatokat. Míg Európában a közönséges tőponty, Ázsiában a közép-ázsiai, kínai és délkelet-ázsiai vadponty a legészakibb területek kivételével mindenfelé általánosan elterjedt. Európa nyugati és északi országaiba a tőpontyot az eredeti dunai élőhelyéről telepítették be az elmúlt évszázadokban. A nemes pontyot mára, azokra a földrészekre is betelepítették, ahol a ponty nem volt őshonos. Így az amerikai földrészre, Afrikába és Ausztráliába.
Az európai ponty a Duna és mellékfolyói egyik őshonos halfaja. A Kárpát-medence vizeiben a legnagyobb gazdasági jelentőségű halfaj és a legfőbb horgászhal. Érdekesség, hogy Magyarországon a horgászok mintegy 80-85%-a pontyhorgász. Az európai ponty leggyakoribb vad változata, a közönséges tőponty kifejlett példánya eléri az 1 méter hosszúságot és 15–20 kg tömeget. A tőpontyból kitenyésztett nemes ponty jellegzetessége, hogy a háta többnyire magasan ívelt. A vad fajtákkal azonos a hosszúsága, a súlya viszont azokénak majdnem a kétszerese. Bőrén változó mennyiségű pikkelyt visel. A legkevésbé pikkelyezett a legismertebb fajta, a tükrös ponty vagy tükörponty, valamint a szinte teljesen pikkely nélküli bőrponty. Azonban hát-, farok- és has alatti úszóiknál még ezek a formák is viselnek pikkelyeket. A ponty akár 6 ezer ikrát is lerakhat. A ponty húsa igen kedvelt, jóízű, kissé szálkás. Az idősebb példányok azonban zsírosodásra hajlamosak.
Kezdő pecások figyelmébe: A ponty színezetéről általánosan elmondható, hogy háta zöldes vagy barna, a has irányában világosodó, oldalt sárga, hasa fehér. Szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felső ajakon, a másikat a szájszegletben. Szájának bőrredői teleszkópszerűen kinyújthatóak, ami az állat táplálkozását segíti a fenéken lévő táplálék felszedegetésekor. Uszonyaik közül a háti-, mell- és a farok alatti úszók első sugarai megvastagodtak, kemények, hátsó felületük fogazott. Jelenlétére nádasoknál a nádszálak lökésszerű mozgásaiból, nyílt vizeken, a vízfelszínen megjelenő buboréksorból (túrás) következtethetünk. Elsősorban a jól felmelegedő, iszapos aljzatú, álló és lassan folyó vizeket kedveli.
