Nézzétek meg a Holdat – most. A Velencei-tó fölött az általunk készített képen egy optikai jelenség látható.
A halo (görögből) egy a Nap vagy a Hold körül megjelenő optikai jelenség.
Több típusa létezik, azonban mindezt 8–12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt felelős a megfigyelt halo típusáért. A fénysugarak visszaverődnek és megtörnek, valamint szóródhatnak, mint a szivárvány keletkezésekor. A jelenség lehet rövidke (pár másodperces), vagy tarthat több órán át.
A légiforgalom növekedésével a jelenség egyre gyakrabban megfigyelhető a kondenzcsíkok miatt keletkező mesterséges felhőknél is.
Meteorológiai szempontból megkülönböztetünk többfajta halot:
- melléknap: a naplemente előtti órákban figyelhető meg a Nap mindkét oldalán (jobb és bal oldali melléknapok) egyszerű fehér foltként vagy többszínű kontrasztos jelenségként
- mellékhold: hasonlóak a kialakulási feltételei a melléknapéhoz, csak itt a fényforrás a Hold
- 22 fokos gyűrű: hatalmas fényes kör a Nap vagy a Hold körül, mely a nap bármely szakaszában megjelenhet; hatszög alakú jégkristályok esetén fordul elő
- felső és alsó érintő ív: a 22 fokos gyűrű kísérőjelensége lehet; hasáb alakú kristályok okozzák
- zenitkörüli ív:a jelenség egy fordított szivárványhoz hasonlít, melynek középpontja a zenit a Nap nem lehet magasabban 30 foknál
Jelenleg a 22 fokos gyűrű halo látható.
