Sokan bizonyára csodálkozva olvassák a címet, hiszen nem igazándiból ismert a pettendi kastély, pedig létezett. Vagyis létezik. Részben. De ne siessünk ennyire előre, kezdjük az elején.
Pettend eredeti tulajdonosa a nagygyőri Kutas család volt, a família hét örökösének egyike volt a Székely família. A Székely örökösök birtokainak egy részét salfai és felsőőri Szita István vásárolta meg, akitől lánya, Szita Alojzia és annak férje, földvári báró Földváry Lajos örökölte a területet. A bárói család földszintes kúriát építtetett a településen. Földváry Lajos cs. kir. kamarás és családja 1857-ben osztrák bárói címet, 1875-ben magyar bárói rangot kapott.
A Földváryak szobi Luczenbacher Miklósnak adták el pettendi birtokukat, az adásvételre valószínűleg 1889 után került sor, mivel báró Földváry Sándor abban az évben hunyt el a településen.
A Luczenbacher-kastély – Pettenden
A Luczenbacherek 1878-ban kaptak nemesi címet. Luczenbacher Miklós az 1890-es évek végén építette fel kastélyát pettendi birtokán, a Földváry család földszintes kúriájának helyén, valószínűleg annak felhasználásával. Az épületet angol gót stílusban emelték, tervezője Voyta Adolf műépítész volt. (Ő restaurálta a devecseri Esterházy várkastélyt, és ő építette például a veszprémi püspök farkasgyepűi vadászkastélyát is.) Ekkoriban épültek fel a majorsági épületek is hasonló stílusban. A Luczenbacher- uradalomban magas színvonalú gazdálkodás folyt, különösen a méntelep volt jelentős.
Luczenbacher Miklós 1894 körül bérbe vette Sárközy Kázmér és Huszár Ágostonné pettendi birtokát is. Az 1920-as évek közepén már a kiskorú Luczenbacher Jánost említették az uradalom és a kastély tulajdonosaként. Ekkor Salzgruber János bérelte tőle a birtokot. 1945-ben Luczenbacher Jánostól 317, Ritától 387 katasztrális holdnyi földet vettek el, a háború során megsérült kastélyt azonban egy ideig még használhatták.
A Luczenbacher-kastély – Pettenden
1945 után lakásokat helyeztek el a kastélyban, majd falait a lakók kiköltözése után, 1967 és 1970 között folyamatosan elhordták a környék lakói építőanyagnak. A maradék gazdasági épületet a termelőszövetkezet tehenészete hasznosította, mely az elpusztult kastély helyén építette fel fejőházát 1988 körül. A lóistálló – vagy magtár – még ma is áll, de állapota teljesen leromlott.
Az egykori istálló, ma már teljesen romos…
A belsejét a TSZ ideje alatt részben átalakították
A kastély különálló kápolnája is neogót stílusú, melynek egy részét a Második Világháborúban bombatalálat érte, így hátsó kupolás részét lebontották. Oromzata lépcsőzetes, ablakai csúcsívesek, bejárati ajtaja szamárhátíves kiképzésű. A kastélyt egykor díszkert övezte, mely már nyomaiban sincs meg.
A Luczenbacher-kastély kápolnája Egykor
és most
Egy kis érdekesség:
Egy helyi mendemonda szerint Luczenbacherék a Második Világháborúban külföldre menekültek, s előtte a lovaik által megnyert arany és ezüst serlegeket a kútba dobták. A háború befejeztével 1947-ben visszatértek Budapestre, majd egykori kápolnásnyéki birtokukra. Ahhoz, hogy az értékes serlegeket, kincseket a kútból kiszedjék, a faluból kútásót hívtak. Miután végeztek a munkával a helyi kútásó betért a kocsmába és néhány feles után hencegett a napi munkájával. Ennek hatására, mire Luczenbacherék Budapestre értek az ávósok már várták őket, s a nem névre szóló értékeket elkobozták tőlük.
A cikk forrásáért és a segítségért köszönet Kupi Lászlónak.
Cikksorozatunk következő részében a Telegdi Csanády – Sárközy – Haltenberger-kúriát mutatjuk be, s ezután a kápolnásnyéki Halász-kastélyt, reményeink szerint igazán különleges képekkel.
A Kastélyok Nyomában című cikksorozat további részei:
– Kastélyok Nyomában 2. rész – Zichyújfalu – Zichy Kastély
– Kastélyok Nyomában 1. rész – Velence – Meszleny-Wenckheim-kastély
[mappress mapid=”110″]
Nekem nagyon tetszett! Örülök hogy láthattam a régi kastélyokat , várom a többit is. Gádonyban is állt egy a mai iskola helyén igaz nem olyan szép mint amiket eddig láttam , de esetleg a régi időből előkerülnek fotók. Örülnék neki és biztos még sokan rajtam kívül. Üdvözlettel!