A Bozsik-program keretében utánpótlás focitornát rendeztek az agárdi Parkerdőben. A program egyik legfontosabb eleme a magyar labdarúgás utánpótlásbázisának szélesítése, a gyermeklabdarúgás népszerűsítése.
Sok jogos negatív kritika éri a jelenlegi magyar focit, minden szinten. Lehet szidni, lehet szeretni, lehet nézni és átkapcsolni, lehet nagyot mondani, közhelyekbe bocsátkozni, okoskodni. A tényeket azonban mindenki ismeri. Úgyhogy mi ebbe a hibába nem szeretnénk esni.
A Parkerdő SE U11-es csapata rúgja a bőrt
Jó volt látni a kis nebulókat, ahogy kergetik a bőrt. Ahogy egyesek életük meccsének gondolva az éppen aktuálisat, vagy, ahogy mások a pillangók vándorlását tartva sokkal izgalmasabb szombati programnak, míg társai éppen harmadik kapott góljuk okozta pszichés nehézségeiket próbálják kiküszöbölni. Így volt életszerű. Persze a nagyobb korosztályoknál azért megmutatkozott némi tudomány is. Remek kombinációk, szép gólok és tetszetős kapusbravúrok színesítették a mérkőzéseket. Volt ahol edző is jelen volt, aki korrigálhatta az esetleges hibákat. Ahol meg szervezői teendők miatt nem, ott a vállalkozó szellemű apukáknak jutott feladatul a „hozzáértő” instruálás.
Kedves dolgok ezek a tornák, higgyék el, tapasztalatból mondom… – de ha szinte mindig ugyanazon csapatokkal találkozunk, hát nem tudom a fejlődés normál ütemben történése, mennyire garantált. Voltak kiemelkedő teljesítmények és ígéretes emberkék. Alapjában véve optimista vagyok, de kíváncsian várom, minden rosszindulat nélkül, őket, mikor rontja el valaki.
