Velencén élsz, mégis – javíts ki ha rosszul tudom – kevesen ismernek a Velencei-tó környékén, bár nyilván ez Velencére már nem igaz. Egy kicsit mutassuk be Lakatos Zsanettet, ki is Ő, honnan jött e sportág szeretete, honnan jött a profi versenyzés?
Szerintem azért ismernek, Velencén mindenképpen! Tudják ki vagyok. Szüleim és testvéreim is ott laknak, sokszor szoktak nekik gratulálni és a boltban, az utcán is megállítják Őket egy pár szó erejéig. A kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnáziumba jártam. Negyedik osztályos voltam amikor az egész osztállyal elmentünk sárkány hajózni, majd kipróbálni a kajakot. Nagyon megtetszett, így lent „ragadtam” a tóparton a barátaimmal, illetve később már testvéreimmel.
Nyolcadik osztályban döntöttem úgy, hogy szeretnék komolyabban sportolni, ezért a gimnáziumot már Győrött folytattam, szerettem volna én is nemzetközi versenyeken indulni és természetesen nyerni. Nagyon motivált voltam, inspiráltak az olimpiai bajnokok és a célom érdekében a költözés mellett döntöttem, bár nem volt könnyű, hiszen 14 évesen egy nagy városban kellet helyt állnom. A kajakban nem voltak sikerélményeim és idő közben adódott egy lehetőség, hogy váltsak kenuzásra és szerencsésnek mondhatom magamat hogy jókor jó helyen voltam, hiszen a váltás nagyon jól jött.
Tavaly Velence díszpolgára lettél. Hogyan élted ezt meg? Mennyire ért ez váratlanul, vagy esetleg sejtethető volt?
Egyáltalán nem számítottam rá. Teljesen vártátlanul ért a hír és igazából nem is volt bennem olyan gondolat, hogy engem kitüntetnek. Szerintem e kitüntetés után ismertek meg jobban az emberek engem és családomat otthon, Velencén. Most már sokan követik a versenyeimet, tudják, hogy ki vagyok. Nagyon megtisztelő ezt a címet kiérdemelni, jól esik, hogy büszke rám a városom.
Jelenleg egy Győri csapat színeiben indulsz. Hogyan „keveredtél” a Velencei-tóról éppen Győrbe?
Igen, a győri színeket képviselem, a gimnáziumnak köszönhetően keveredtem oda és „ott ragadtam”.
Nemrég megnyerted a kajak-kenu maratoni VB női kenu egyes női számát. Mesélj egy kicsit erről…
Most osztottak először aranyérmet a maratoni VB-n női kenuban és sikerült megnyernem. Boldog voltam, mert idén még nem nyertem aranyat nemzetközi versenyen és kicsit kárpótolta az idényemet, amivel nem vagyok teljesen elégedett. Ez a verseny már kicsit fájdalmasabb volt, nagyon hosszú volt az idény. Május elején volt a felnőtt EB, ez a verseny pedig szeptember közepén, ráadásul 18 km volt a táv amire mi így nyár végén nem készültünk. Sprintes edzéseim vannak, kb. 2 perc a legtöbb amit ki kell bírnom versenyen, ezzel szemben ez a verseny pedig 1 óra 40 perc volt számomra. Meglepődtem hogy ennyivel tudtam győzni, bár a 3. futószakasz már nagyon fájt, de örültem a győzelemnek. Ahogy több helyen is olvasható volt, történelmet írtam, hiszen én lettem az első aranyérmes.
Mik a jövőbeli terveid? Esetleg hova szeretnél még fejlődni?
A tervem, célom a 2020-as tokiói olimpia. Álmom, hogy olimpiai bajnok legyek, ez a cél lebeg előttem és ezért edzek nap mint nap. De nem lehet ilyen sok évre előre tervezni, tudom hogy még sokat kell tanulnom és erősödnöm, illetve technikailag és pszichésen fejlődnöm.
Hogyan telnek egy világbajnok napjai? Mennyiben különbözik a mi – átlag emberek – napjaitól?
Most lett vége a szezonnak, ilyenkor van általában egy hónap pihenő. Ilyenkor tudni kell lazulni. Van is egy mondás erre: Aki nem tud ellazulni nem tud megfeszülni. Ezeken a napokon másképpen „élek”. Tovább tudok aludni, vagy szabadabban tudok mászkálni, de több időt tudok a családommal is tölteni.
Ha edzés van, akkor általában pontosan meg van tervezve a napom.
A normál kerékvágásban napi két edzésem van, a szervezetem rá áll a korai kelésre, figyelnem kell, hogy mikor, mit és mennyit eszek. Pontosan tudom a dolgomat, hogy mikor mit kell és mit szabad tennem.
Szerintem mi sportolók sokat áldozunk az életünkből – itt például arra gondolok, hogy hétvégente nem járunk bulizni, nem lehet ilyenkor megengedni a lazaságot -. Van, hogy moziba menni sincsen kedvünk, erőnk, hanem jobban esik ha feküdhetünk. De megéri!
Végezetül érdekelne, hogy mit jelent neked a Velencei-tó, de legfőképpen Velence. Különleges kötődésed van a tóhoz vagy a településhez?
Velence számomra az otthon, itt nőttem fel, itt a családi ház, a nagyszüleim, ide jártam óvodába és nem utolsó sorban itt kezdtem el sportolni is. Nagyon szeretek itt lenni, nekem ez a kikapcsolódás ha itthon lehetek, a családommal, hiszen nagyon sokat köszönhetek nekik, az egész pályafutásom során támogatnak.