Ma már egyre kevesebb az a tájegység Magyarországon, ahol hagyományos húsvéti népszokásokat tartanak. A Fejér megyei Pázmándon fiatalok csoportja gyülekezik reggelente és indul el, hogy a barátnőket, azok édesanyjait, nagymamákat felköszöntsék.
Sibavesszővel paskolják meg őket és sibaverselés közben kerül elő a locsolóüveg és a szabad-e locsolni kérdésre indul az illatözön. A kiválasztottakat nem menekülhetnek a locsolás özönétől. A jó pár megtöltött vödör egy hatalmas mozdulattal ürül ki egyszerre és a lányok hangos sikolyától kísérve történik meg a húsvéti hagyomány, az igazi locsolás.
A locsolásért finom sütemény jár és ital. A fiúk egyiket sem vetik meg.
Egy nappal a húsvét előtt a konyhákban nagy a sütés és főzés is, mert meg kell kínálni a „hivatásos” locsolókat a finomságokkal. Van aki többféle süteményt készít, de akadnak olyanok is, akik meleg lángossal, esetleg székelykáposztával várják a fiúhadat.
A locsolás hivatalosan délben ér véget Pázmándon, ekkor már mindenki „bekapta” a maga kis felesét és jól is lakott. Ezek után következhet a délutáni pihenés, amely ki tudja meddig tart? Az italnak és a jókedvnek soha nincs vége ebben a kis faluban…
