A hétvégén megrendezett 19. Nemzetközi Építész Diákkonferencián vehetett át Halász Dóra és pályázótársa Burián Péter november óta tartó közös munkafolyamatuk eredményeként egy második helyezettnek járó oklevelet. Dóra, a Porta Speciosa Egyesület – Portál kép környezetemből – műemlék jellegű épület bejárata és kirakata című pályázatának ezüstérmese a székesfehérvári, Belvárosi I. István Középiskola Jáky József Tagintézményének tanulója. Vele beszélgettem.
Látom, az oklevelet nemigen engeded ki a kezedből.
Nagyon büszke vagyok rá. Pályázótársammal november óta dolgoztunk a pályázaton és március végén küldtük be a Porta Speciosa Egyesületnek, ők pedig munkánkat második helyezéssel díjazták. Ez óriási élmény és eredmény.
Hogy talált egymásra pályázat és pályázó?
Iskolánk már 10 éve részt vesz hasonló pályázatokban. Bezzeg Ilona tanárnő hívta fel rá a figyelmet – akinek ezúton is köszönöm -, és ajánlotta valamennyi diáknak. Tehát nem kötelező jelleggel, hanem akit érdekel, bárki megpróbálhatja alapon.
Halász Dóra büszke a díjára
És ennyire érdekelt?
Nagyon érdekelt a téma, hiszen építész, tervezőmérnök szeretnék lenni, némi műemlék technikusi kiegészítéssel, ezért mindenképp meg szerettem volna próbálni.
Arról nem is beszélve, hogy ez irányú továbbtanulás szempontjából, mindez plusz pontokat eredményezett.
Nem volt elsődleges szempont, de valóban, jó néhány felsőoktatási intézménybe való bejutásért nem kell plusz pontokért küzdenem. Pécsre, ahova szívesen mennék, rajzból felvételiznem már nem kell, így, ha meg lesz a karra szükséges minimum ponthatár, akkor nyert ügyem van.
Gyakorlati szinten mit jelentett a novembertől-márciusig tartó munkafolyamat?
A pályázati kiírás szerint egy műemlék jellegű épületet kellett felmérnünk. A székesfehérvári, Liszt Ferenc utcában lévő Szent Anna Patika üzletbejáratát és kirakatát dolgoztuk fel manuálisan és műszeres mérésekkel. A rajzi dokumentáció három hónap alatt készült el. Ezt megelőzően felmérési rajzokat készítettünk, azokat méreteztünk, a helyszínt fényképeztük, folyamatos gyűjtőmunkát végeztünk, és nagyon sokat voltunk múzeumi és levéltári „vendégek” is.
Hogy ment az „ezüsttárssal” való közös munka?
A társam, egy tizenharmadikos fiú, Burián Péter volt, akit Bezzeg Ilona tanárnő javasolt, s akivel nagyon jó volt együtt dolgozni, remekül tudtuk segíteni egymást. Ami mondjuk a rajzolás területén nem sikerült az egyiknek, orvosolta a másik. Megjegyzem, volt, hogy egyéb hibák miatt négyszer is újra kellett rajzolnunk valamit. De megérte, mert minden esetben sokkal szebbek lettek, mint az előzők. A közös sikerhez mindez elengedhetetlen volt, ahogy a pozitív emberi hozzáállás is.
Az oklevélen kívül, mit adott még neked ez a munka?
Nagyon nagy kihívás volt. Beleláttam egy munkafolyamat nehézségeibe. Rengeteg energiánkat felőrölte a sikerhez vezető út, de ahogy említettem, minden kétséget kizáróan megérte. Nagyon sokat adott ez az öt hónap, minden tekintetben több lettem tőle.
